11. fejezet

 

11. fejezet

Fordította: Shyra

NOAH

Keményen ébredtem. És ezen nem segített az sem, hogy Willow finom feneke a nyomódott. Reméltem, hogy az együtt töltött éjszakánk majd kiűzi őt a fejemből. De nem így történt. A kezemet a derekára csúsztattam, és dél felé vettem az irányt, elkülönítve a fürtöket a lábai között, és nedvesnek találjam. Aludt; mély, egyenletes légzése ezt bizonyította. Miről álmodott, amitől nedves lett? Játszottam az idegcsomójával, éreztem, ahogy a csípője megrándul, és a fenekét a farkamhoz nyomja. Meg akartam dugni a seggét, de most a punciját kerestem. A farkamat a combjai közé vezettem, az egyik lábát felemeltem, és a combomra húztam, miközben a hegyét belenyomtam.

Hátrafelé mozdult, mélyebbre vezetve a farkamat. Imádtam, ahogy reagált, még akkor is, amikor bizonytalan volt vagy ismeretlen szexuális területre lépett, hagyta, hogy a szenvedély vezesse. Óvszert kellene használnom, de olyan kibaszott jó így vele. Soha nem keféltem anélkül, de vele akartam.

Ujjai összekapcsolódtak az enyémekkel, miközben a csiklóját izgatta, a feneke a fájó golyóimhoz nyomódott, a puncija a farkam hegyére szorult. Csak egy kibaszott ember voltam. Felé mozdultam, térdre tolva őt, ujjam végigvándoroltak a farpofáján, gyengéden nyomva a hátsó nyílását, mielőtt megtalálta volna a célt, és becsúszott volna. Olyan kibaszott nedves és forró volt. Nem tudtam várni, még akkor sem, ha félig aludt; megragadtam a csípőjét, és a farkamra húztam.

Bassza meg, annyira finom volt. A feneke, azok a buja orcák, ahogy a lökéseimet fogadják. Kíváncsiságból megujjaztam a fenekét, miközben a farkam belé döfött, az ujjam hegyét a szűk izomgyűrűhöz nyomtam. Felnyögött, és még erősebben nyomtam az ujjam hegyét, amíg bele nem merült. A gondolattól, hogy ott dugom meg őt, párosulva a hangokkal, ahogy a bőr a bőrhöz csapódik, az izgalmunk illataival, közel voltam, hogy elmenjek. Hogy átlökjem a határon, az ujjamat a seggébe süllyesztettem. A puncija olyan erősen szorította a farkamat, hogy úgy robbantam fel, mint egy kibaszott kamasz.

Kimerülten átkaroltam, és csókot nyomtam a vállára. Az aktus intimitása megrázott. El akartam menni, nem akartam jövőt építeni.

Meglehetősen nyers voltam, amikor azt mondtam: – Nem használtam óvszert. Tiszta vagyok.

A teste egy pillanatra megfeszült, és valami bűntudatszerűség cikázott át bennem. Felizgatni, óvszer nélkül megdugni, vitathatatlanul elbaszott dolog volt. Mégis, az adott körülmények között újra megtenném.

– Én is tiszta vagyok, és szedem a tablettát.

– Dugtak már meg korábban itt? – kérdeztem, miközben megérintettem a fenekét.

A teste visszahőkölt, most, hogy már nem voltunk a felizgulva, zavarba jött. – Nem.

Nem erőltettem a dolgot, mert bármennyire is akartam őt ott, nem akartam elég sokáig itt lenni ahhoz, hogy ott igényt tartsak rá. Ez egy egyszeri alkalom volt, egy éjszaka. És az, hogy az iránta érzett éhségem még messze nem csillapodott, nem számított.

Elmozdult távolságot teremtve közöttünk, felült, és magára húzta a lepedőt, hogy betakarja magát. – Mi történt veled?

El akartam mondani neki mindent, de nem volt értelme. Lejárt az időnk.

– Letartóztattak. – Hazugság, de könnyebb volt, mint az igazság.

– Azt hittem, hogy te... – Nehezen tudott rám nézni. – Meghaltál.

Gyakorlatilag néhány percig halott voltam. Hogy honnan tudta, sokkal jobban felzaklatott, mint be akartam vallani.

– Miért tetteted, hogy más vagy?

– Biztonságosabb volt így neked. Néhányan keresnek engem. – Ez legalább részben igaz volt. Lenézett; hosszú szempillái az arcára simultak, és lángoló rézszínű haja a sápadt vállára omlott. Gyönyörű volt. Nem csak azért, mert a látványa megfeszítette a tökeimet. Olyan fájdalmat okozott a mellkasom közepén, amilyet még soha nem éreztem, és ez a halálra rémisztett. – Elmegyek.

Felkapta a fejét. – Micsoda?

– A legénységem és én elmegyünk.

– Mikor?

– Holnap.

– Azt hittem...

– Mit? Mit gondoltál?

Olyan fiatalnak tűnt abban a pillanatban, olyan ártatlannak. Olyan kibaszott édes. Túl édes a magamfajtának.

– Azt hitted, hogy randizni fogunk? Hogy együtt járunk? – A szavaim kellően durvák voltak, a nevetésem kegyetlen. Tulajdonképpen végignéztem, ahogy az édesség elhal, és megvetés lép a helyére.

Tűz égett a szemében. Tényleg kibaszottul csodálatos volt.  – Szóval ez mi volt? Egy utolsó dugás?

– Gyönyörűségem, meghívtál az ágyadba, amikor semmit sem tudtál rólam azon kívül, hogy tolvaj vagyok. Nekem adtad az egész éjszakát, és tegnap este is ezt tetted. Igen, ez egy dugás volt, de egy rohadt jó dugás.

– Seggfej vagy. – Megfordult és felállt. Ledobta a lepedőt, és felkapta a ruháit, most már túlságosan ki volt akadva a szerénységhez. Ezt akartam, még ha fájt is nézni. – Idejössz, és egy kibaszott játékot játszol azzal, hogy ki vagy. És amikor végre van merszed beismerni, ezt csinálod? Nem kellett volna fáradnod. El kellett volna menned. Könnyebb volt elhinni, hogy halott vagy, mint hogy élsz, és nem vagy más, csak egy kibaszott nagy fasz.

Az ajtóhoz ért, megfogta a nyakában lévő láncot, és letépte, mielőtt felém dobta volna, majd kisétált.

Mindazok után, amit láttam és tettem, a bűntudat és a megbánás nem voltak olyan érzelmek, amelyeket valaha is éreztem. Látni, ahogy kiviharzik miattam, tudva, hogy ő volt a legjobb dolog, ami valaha is történt a nyomorult életemben. Igen, megbánást és bűntudatot éreztem... pokolian sokat.