3. fejezet

3. fejezet

Fordította: Shyra

KACE

2007

– Leszarom, hogy mit kell tenned, csak csináld. Ezért fizetlek.

– Micsoda pöcs – mondta Snake a jacht tulajdonosára, aki elég hangosan szidta a legénységét ahhoz, hogy bárki hallja, aki arra jár. Nem volt hozzászokva az arrogáns seggfejekhez, akik a kikötőben horgonyozták le a hajóikat. Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt mindegyikük seggfej, de a seggfej és a nem seggfej aránya határozottan a seggfej javára billent.

– Néhányukhoz képest még eléggé szelíd.

– Az illető embernek dolgoznak, nem a tulajdonjai.

– Néhány jachttulajdonosnál ugyanez a helyzet.

– Fasz.

– Marhahúshoz van kedvem. Talán be kéne ugranunk a csemegeboltba. Van elég pénzem egy szendvicsre.

– Egyszer majd szeretnék egy saját szendvicset. – Snake rám nézett. – Egy egész szendvics... fejenként.

– Igazi luxus lenne. – Manhattanban éltünk, és még a szaros lakásunk is komoly pénzbe került. Főleg, hogy olyan embereknek készült, mint Snake és én, olyanoknak, akik nem a térképen vannak. Ha valódi tetőt akartunk a fejünk fölé, a lehetőségeink komolyan korlátozottak voltak, és a kibaszott háziúr nem gondolkodott azon, hogy kihasználja-e.

– Nem kellene. Szétdolgozzuk a seggünket, és mégis nagyon keveset tudunk felmutatni.

– Már nem az utcán vagyunk. Ez már valami, Snake.

– Igen, de ha ilyen seggfejeket látok, vagy mint Emersont, akiknek több a pénzük, mint a modoruk, az kurvára felbosszant. Valószínűleg ezüstkanállal a szájukban születtek. Valószínűleg soha nem akartak semmit, soha életükben nem dolgoztak egy kemény napot sem, és ezt jutalmazzák, míg mi a pokolból kapartuk ki magunkat, és dolgozunk, mint a kutyák, és még arra sem telik, hogy vegyünk magunknak saját szendvicset.

Nem tévedett. Születési helyzet. Voltak, akik semmit sem tettek azért, hogy segítsenek magukon, de sokan voltunk, akik mindent jól csináltak, és mégsem számított. Szívás volt.

– Nézd meg őt. – A hirtelen váltás a beszélgetésben egy pillanatra kizökkentett, így nem fogtam fel azonnal, hogy mit látok. Az előttünk álló kölyök lenyűgöző ügyességgel emelt fel egy pénztárcát.

– Nagyon jó.

– Az. – Snake rám nézett, és elvigyorodott. – De én jobb vagyok. És ez nem az ő pénze, szóval ellopni tisztességes játék.

Snake nem csak gyors volt a kezeivel, hanem ügyes is. Felkapta a pénztárcát, amit a kölyök épp az előbb fogott meg, és elvette a kölyök tárcáját is. Még csak fél háztömböt mentünk, amikor a tarkómon égnek állt a szőr.

– Nem vagyunk egyedül – mondtam.

– Igen. Gondolom, nem tetszett neki, hogy elloptam a tárcáját. Már vagy egy hete, hogy nem is verekedtünk. Kezdek bepöccenni. – Snake vigyort villantott rám. – Viccnek szántam.

Átmentünk egy sikátorba, és vártunk. A kölyök egy perccel később megjelent. Szálkás, magas, tagbaszakadt fickó volt. Aztán egy másik kölyök lépett ki mögüle. Egy iker, egypetéjű iker. Jól álltak az esélyeink, amíg a harmadik fickó meg nem jelent, egy nagydarab köcsög. Nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak, mert most kezdett érdekessé válni a dolog.

– A győztesé a pénztárca – mondta Snake.

– Tisztességesen hangzik – válaszolta az egyik iker.

– Kit akarsz? Az ikreket vagy a nagydarab fickót? – kérdezte Snake.

– A nagyfiút.

Snake megroppantotta a nyakát. – Rendben, csináljuk.

A nagy csávó a mérete ellenére gyors volt, és amikor szájon vágott, esküszöm, azt hittem, hogy fogakat fogok kiköpni. Gyomorszájon vágtam, és azt hiszem, jobban fájt az öklöm, mint a gyomra. Egy ütés az arcába, és még a fejét sem rántotta hátra. Felmerült bennem a gondolat, hogy tökön rúgom, de az csalás lett volna, és valószínűleg amúgy is rézgolyói voltak. Kurva jó érzés volt. Szétvertek, és mégis kurva jó érzés volt.

– Még senkit sem láttam, aki ilyen sokáig kitartott volna vele szemben.

Odapillantottam. Snake és az ikrek a falnak dőlve figyeltek. Az ütés az arcomra megérdemelt volt, mert nem koncentráltam. Hátrarepültem, és keményen nekicsapódtam a kukának. Felrepedt az ajkam; letöröltem a vért, vigyorogtam, majd támadásba lendültem. Gyomorszájon vágtam, és kizökkentettem az egyensúlyából; ez elég volt ahhoz, hogy két ütést mérjek az arcára. Megrázta a fejét. Elkábítottam. Most rajta volt a sor, hogy elvigyorodjon.

– Zeke egész nap tudná ezt csinálni – jelentette ki az egyik iker.

– Kace is.

– Kvittek vagyunk? – kérdezte ugyanaz az iker, miközben felemelte a tárcát, amit elemelt, és Snake visszaadott. – És mi fizetjük a söröket.

– Kace? –  Snake megszólalt.

Letöröltem a vért az arcomról. – Jól esne egy sör.

– Zeke – mondta a Terminátor, miközben a kezét nyújtotta.

– Kace.

– Azt hiszem, eltörted az orromat, Kace.

– Azt hiszem, betörted az arcom, Zeke.

Vigyorgott. – Király.

– Én Tiggs vagyok és a tesóm, Tex.

– Snake.

Tiggs kinyitotta a tárcát, amit felemelt. – Sör Jeremy Paddingtonra. Emeljük poharunkat a jótevőnkre.

– Nekem megfelel.

Zeke hátba vágott. – Szép küzdelem.

– Igen, az arcom nagyon jól megállította az ütéseidet.

– Még mindig állsz. Ez lenyűgöző.

Alig álltam. A lábaim olyanok voltak, mint a tészta, és a fejemet ért ütésektől rosszul lettem. Kurvára félelmetes volt.

Nem vettünk sört, hanem elmentünk a csemegeboltba, és mindketten kaptunk egy-egy szendvicset. Barátság alakult ki a marhahúsos szendvics felett. Ezután már nem csak Snake és én voltunk. Az ikrek és Zeke is a csapatunk részévé vált.

A vitorla kifeszült, én pedig hátradőltem, ahogy a vitorlás megdőlt. A hajótest olyan sebességgel vágott át a vízen, hogy mosoly ült ki az arcomra. Snake, Zeke és az ikrek ott voltak mellettem, és a vizet hasították a motorcsónakkal, amit kedves rádumálással kértek kölcsön egy pár csajtól. Ma feltámadt a szél, és én jól tartottam a tempót, ahogy száguldoztunk a vízen. Visszatértünk a kikötőbe, én pedig arrébb mozdítottam a kormányt, és leengedtem a főárbócot, így a vitorla elvesztette a szelet, és finoman lobogott.

– Ez fantasztikus volt – mondta Snake. – Tudom, hogy gyakorlatilag minden nap vitorlázol, de ez kurva király volt.

– Ki kéne próbálnod. Nincs hozzá fogható érzés.

Egy hajó suhant el, túl közel és túl gyorsan. A hullám, amit vetett, majdnem felborította a csónakomat. A többi csónakot is megrázta. A seggfejek röhögtek, amikor elhaladtak mellettem. Körülbelül húsz percig mutogatták magukat, mielőtt a parton horgonyzó hatalmas jachtok felé vették az irányt.

– A fiúknak tanítani kellene némi illemet – javasolta Zeke.

– Nem ők az egyetlenek. – Az évek során túl sok ilyen faszt láttam. – Olyan könnyű lenne.

– Mi lenne olyan könnyű? – kérdezte Snake.

– Nézd azt a jachtot, ami épp most horgonyzott le a parton. Lefogadom, hogy nincs állandóan elfoglalva. Csak úgy ott áll.

Zeke kinézett a jachtra. – Hogyan szállnánk fel rá?

– Merülőfedélzet, a tatnál lévő alsó fedélzet, de az oldalán is fel tudnánk húzódni. Be és ki, kurva egyszerű.

– Akkor miért ne tennénk? – kérdezte Snake.

– Ez egy kicsit több, mint a zsebtolvajlás.

– Igen, de jobb jelet nem is kívánhatnál. Azok a faszik seggfejek.

– Ha mégis lecsapnánk arra a jachtra, valószínűleg el akarnánk tűnni egy időre.

– Nincs semmi, ami itt tartana minket – jegyezte meg Zeke.

– Nem lesz munkánk, ahová visszatérhetnénk.

– A munkáink szarok – ismerte el Snake, miközben rám szegezte a szemét. – Mióta fontolgatod, hogy lecsapsz egy ilyen jachtra?

– Az első munkanapom óta.

– Neked már van egy terved, ugye?

– Elméletben. – A figyelmem az ikrekre terelődött. – Be tudsz törni a vállalati adatbázisokba? – Komoly hackerek voltak. Számítógépes zsenik, akikből a szüleik szerint hiányzott az ambíció.

Úgy néztek rám, ami arra utalt, hogy nagyobb kihívásra vágytak. – Igen.

– Elkaphatnánk az egyik utasszállító hajót a rajtaütés után.

– Az földi mennyországnak hangzik – jelentette ki Zeke.

– Figyelnünk kellene a jachtot, megismernünk a legénység és a tulajdonos időbeosztását, megtalálni a rést.

– Öten vagyunk, ki tudunk dolgozni egy időbeosztást – javasolta Zeke, majd hozzátette: – Ha megvan a cucc, zálogba adhatjuk a szart, bárhol is kötünk ki.

– Komolyan ezt akarod csinálni? Elkaphatnak minket. Ha igen, komoly börtönbüntetésre számíthatunk.

– Három négyzetméter, egy ágy és egy tető a fejünk felett... kurvára jobb, mint ahogy most élünk – mondta Snake. – Ráadásul elkaphatunk néhány gazdag köcsögöt egy menetre. Ez tényleg nem egy agyrém.

– Rendben. Menjünk vissza a lakásba, és beszéljük meg a dolgot.

Két héten át figyeltük a jachton folyó mozgást, megtanultuk a menetrendet, a móló végén lévő bokszot őrző biztonsági őrök váltását és a hajók beosztását.

És amikor lecsaptunk rájuk, az olyan volt, mintha cukorkát lopnánk egy kisbabától. Kifosztottuk őket. Még a vécépapírt is elvittük, hogy ne tudják kitörölni az elkényeztetett seggüket. Másnap elhagytuk New Yorkot. Nem volt többé az otthonunk. Attól a naptól kezdve a tenger volt az otthonunk.