5. fejezet

 

5. fejezet

Fordította: Shyra

WILLOW

2011

Késő volt, de éppen véglegesítettem a Tuttleman úr által szervezett új kiállítás tervezett költségeit. Fabergé tojások. Sok díszítést akart a kiállítási tervekben. Én személy szerint nem gondoltam, hogy erre szükségünk van, mert a tojások olyan gyönyörűek voltak, hogy nem akartuk, hogy a kiállítás versenyezzen velük. De ez Mr. Tuttleman gyermeke volt, így azt tettem, amit kért.

Én voltam a segédkurátor nagypapa múzeumában. Minden szabadidőmet, ami nem volt sok, mivel teljes munkaidőben dolgoztam, Isabella kutatásával töltöttem. Még mindig búvárkodni akartam, még mindig ez volt az álmom, de néha az álmainkat háttérbe szorítja a valós élet.

Harry rengeteg tudással rendelkezett, és adott néhány remek kiindulópontot és tanácsot, hogy Alejandro történetének mely részeire kellene először koncentrálnom. Tuttleman úr ugyanúgy beleélte magát a történetbe, mint én, és a nyomok után kutatva átnézte a történetet. Olyan volt, mintha egy kirakós játékon dolgoznánk, de szerencsénkre imádtuk a rejtvényeket. Igaza volt azonban abban, hogy nehéz megtalálni a keresett információt. A kérdések megvoltak, de a válaszok megtalálása nagyon nehéznek bizonyult, mert ehhez olyan nyomtatott feljegyzéseket kellett találnunk, amelyek Alejandro korából származnak, olyan feljegyzéseket, amelyek a por alatt vannak eltemetve távoli spanyolországi irodákban. Egy tűt a szénakazalban biztosan könnyebb lenne megtalálni.

Megcsörrent a mobilom. – Willow, itt Decker Acker.

Egy másodpercbe telt, mire rájöttem a névre. Nem láttam őt azóta a nyár óta, hogy először merültem az óceánban. – Decker, micsoda kellemes meglepetés. Szia.

– Harry adta meg a számodat. Remélem, nem baj, hogy csak úgy felhívtalak.

– Dehogy. Hogy vagy?

– Jól. Nagyon jól. Harry visszavonult, és én vettem át a csapatát.

Harry említette, hogy visszavonult, de azt nem tudtam, hogy Decker vette át. – Ez csodálatos. Milyen izgalmas.

– Nagyon szuper. Áthelyeztük a működésünket, és mostantól St. Croixban van a központunk.

Hátradőltem a székemben. – Ez aztán a költözés. Közelebb kerültél a családodhoz St. Croixon?

Egy másodpercig csend volt, mielőtt azt mondta: – Nem. A szüleim nincsenek képben.

Ekkor jutott eszembe, hogy elmondta, milyen nehéz volt az élete Harry előtt, és hogy mennyire kíváncsi voltam a szüleire. – Sajnálom. Elfelejtettem, hogy említetted, hogy az élet mennyire nehéz volt, mielőtt Harry belépett a képbe.

– Nem sajnáld. Nekem ott van Harry.

Megmelegedett a szívem, tudván, hogy Harry nem csak munkát adott Deckernek, hanem családot is. – Annyira örülök, hogy egymásra találtatok.

– Én is.

– Szóval, mi volt a legmenőbb roncs, amit megmentettél?

– Egy tengeralattjáró.

– Nem mondod?!

– Igen, elég király volt. Ezért hívlak. Tízfős csapat vagyunk, de nemrég elvesztettünk egy tagot, úgyhogy van egy üres hely. Az állás részmunkaidős lenne, és ezt hangsúlyoznom kell, mert a legtöbb merüléshez nem kell tíz búvár. De úgy gondoltam, hogy egy állandó részmunkaidős meló jobb, mint a semmi. Érdekelne téged?

Még jó, hogy ültem. – Most viccelsz?

Nevetett. – Ezt igennek veszem.

– Az is, de beszélnem kell a nagyapámmal.

– Megértem.

– Ezen a számon elérhetlek?

– Természetesen. A ráadás, Willow, a paradicsomban fogsz élni.

– Elfogadnám az állást akkor is, ha egy kis lyukban élhetnék a folyó mellett. Köszönöm. Köszönöm. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez nekem.

– Én is átéltem már ezt. Valaki felajánlotta nekem egy kapaszkodót, úgyhogy ezt viszonzom. Beszélj a nagyapáddal, aztán megbeszélhetjük a részleteket. Segíthetek neked a lakhatás biztosításában.

– Alig várom.

– Hamarosan találkozunk. Ó, és Willow?

– Igen.

– Várj, amíg meglátod, milyen tiszta a víz.

 

Decker hívása óta nem volt alkalmam beszélni nagyapával. Mindig őrült időszak volt, amikor egy új kiállítás volt folyamatban. Sokáig maradtam, hogy beszélhessünk. Megtalált, mielőtt én találtam volna meg, amikor meghallottam a botjának ismerős hangját a csempepadlón.

Megjelent az ajtóban. – Egy évig tudnék aludni – mondta, miközben letelepedett az íróasztalommal szemben lévő székre. – Beszélni akartál?

– Decker hívott korábban. Átvette Harry csapatát. Állást ajánlott nekem.

– Ez hihetetlen.

– Igen, de ehhez át kellene költöznöm az ország másik végébe, mert most St. Croixban vannak.

– Csak egy repülőútra van innen, és ez az, amit akarsz, amiért dolgoztál. Bolond lennél, ha nem fogadnád el. Én nem neveltem bolondot.

– Hiányozni fogsz minden nap.

– Skype-olhatunk.

Erre felszaladt a szemöldököm. – Skype-olnál?

– Hogy lássalak, feltétlenül. – Előrehajolt. – Nem fogok hazudni. Jobban örültem volna, ha közelebb vagy, de ha megadatik a lehetőség, hogy elérj egy álmot, bolondság lenne nem megragadni a lehetőséget két kézzel.

– Szeretlek. Nem mondom ezt eleget.

– Ne akard, hogy sírjak. – Megtörölte a szemét. – Én is szeretlek, Willow. – Felállt. – Hamarosan hazamész?

– Úgy egy óra múlva.

– Most indulok, szóval mindenképpen hívd a kocsit.

– Úgy lesz. Jó éjt.

Lassan elindult az ajtó felé, mielőtt visszanézett rám a válla fölött. – Gratulálok. Nagyon örülök neked, de hiányozni fogsz. – Kisétált az irodámból. – Otthon találkozunk.

Befejeztem a napi teendőim listáját, mielőtt lezártam a számítógépemet. Gyorsan átnéztem a leveleket, hogy megbizonyosodjak róla, nincs-e valami sürgős. Volt egy kis boríték, nekem címezve, feladó nélkül. Nem volt szokatlan, hogy kéretlen leveleket kaptunk, és mindig kíváncsian téptem fel a borítékot, és megfordítottam. Egy nyaklánc hullott a kezembe. A szívem egy-két másodpercre megállt, aztán vágtázni kezdett. Egy gyémántokkal kirakott koponya és keresztcsont volt. Volt rajta egy cetli, de nem volt rá szükségem, hogy tudjam, kitől van.

Hogy pótoljam azt, amit elvettem.

Kace. Hogy talált rám? Nem igazán érdekelt, hogy hogyan, csak az, hogy megtalált. Két év telt el. A miénk egy pillanat volt, egy tökéletes pillanat, amire még mindig gyakran gondoltam. Ez a nyaklánc bizonyította, hogy ő is gondolt rá. Ez hihetetlenül jó érzés volt. Romantikus szívem összeszorult a mellkasomban, mert talán egy nap újra láthatom őt. A nyakláncot a nyakamba akasztottam. Melegséget éreztem ott, ahol a bőrömhöz ért, melegséget, amely beszivárgott és a szívem köré telepedett.

KACE

Két évbe telt, de a legénységgel visszatértünk New Yorkba. Időnként gondoltam rá. Minden alkalommal elmosolyodtam, amikor megláttam egy régi könyvet, és eszembe jutott, ahogy a szemei felcsillantak az izgalomtól. A tudat, hogy odakint kergeti a kincseit, elég volt.

A régi környéken voltunk, és ittunk valamit. A tekintetem a sörömön volt, de láttam a bandát a hátsó sorokban, amikor a helyet pásztáztam, amikor bejöttünk. Nem véletlenül voltunk itt. Snake-nek és nekem volt egy kis elintézetlen ügyünk. Drake még mindig ugyanabban a városi bérházban lakott, még mindig ugyanazokban az éttermekben és klubokban lógott. Egy férfi számára az ő szakmájában ez kockázatos, kiszámítható volt, vagyis ez azt jelentette, hogy kényelembe és magabiztosan érezte magát. De az önelégültség veszélyes volt. Az egyetlen dolog, amit megváltoztatott az évek alatt, mióta utoljára láttuk, az a jachtja volt. Egy édes jószág, amivel minden harmadik hétvégén kihajózott. Az ikrek beleásták magukat az adásvételi szerződésbe, és rájöttek, hogy a jachton volt egy szép nagy széf, valószínűleg ott tartotta Drake a pénzét. Amikor nem használták, a jacht a tengerparton volt lehorgonyozva, és egy biztonsági szolgálat élt rajta.

Nem volt lakásunk, mert túl sokat ingáztunk, ezért egy olcsó motelben laktunk. A teljes csapat döntötte Snake-kel mi bosszúból csináltuk ezt, de ha a többiek nem voltak a fedélzeten, akkor passzoltunk.

– Egy drogdíler strici. Igen, rúgjuk szét a seggét. – Flynn tavaly csatlakozott a csapatunkhoz, miután egy verekedés során közbeléptünk, hogy kiegyenlítsük az esélyeket.

– A fickó öntelt. Vágom, az alapján, amit az ikrek előástak, és amit te mondtál nekünk, már régóta benne van. Tudnia kell, hogy az emberek a nyakában lihegnek, hogy átvegyék az irányítást.

Chas volt a legújabb tagunk. A maffia rossz oldalán találta magát. A részletekről senki sem beszélt.

– Plusz, megtartjuk a pénzt és a jachtot. Nem kell folyton hajókat lopnunk – jelentette ki Snake.

– Szóval akkor megcsináljuk? – kérdezte Tex.

Egyhangú volt a válasz. A bosszú édes volt.

Azzal, hogy évekig Drake volt a legfőbb vezér, elhitette magával, hogy érinthetetlen, hogy hatalma és hírneve elrettentő hatással van azokra, akik megpróbálnák letaszítani a trónról. Most már heten voltunk, és mindannyian az utcán nőttünk fel. Drake-nek nagy testőri csapata volt, de a vezetőjükhöz hasonlóan ők is veszítettek a tartásukból, miután oly sokáig a csúcson ültek. Óramű pontossággal a jachtja a hónap harmadik szombatján kikötött a kikötőben. Néhány órával később már indult is vissza a tengerre. Estig vártunk. Zeke és Flynn biztosított nekünk fuvart. Egy elegáns kis példány, fekete hajótesttel és lágyan járó motorral. Még így is észre kellett volna vennie minket, mielőtt a közelébe értünk volna; nem tették.

Felmásztunk az oldalára, leereszkedtünk a fedélzetre, és hangtalanul haladtunk, egyenként leszedve a legénységét. Nem eszméletlenre vertük őket, mert ha az ember egy olyan ember után ment, mint Drake, nem hagyhat szemtanúkat. A legénységének több mint a felét elintéztük, mielőtt észrevették volna, hogy ott vagyunk. A lövések visszhangoztak a vízen, de senki sem volt elég közel ahhoz, hogy hallja. Míg a fiúk elintézték a maradék őröket, Zeke, Snake és én Drake-hez mentünk. Az ágyban feküdt. Két szajha volt vele, és a meztelen testüket pajzsként használta. Először azt hittem, hogy akaratuk ellenére vannak ott, de az egyikük kimeresztett karmokkal támadt ránk. Snake állkapcson verte, és elterült a földön. A másik lány lemászott az ágyról, és a sarokba kuporodott.

– Mi a fasz? – vicsorgott, de láttam a félelmet a szemében.

– Rég nem láttalak – válaszoltam.

Drake tétova arckifejezése azt jelezte, hogy fogalma sincs, kik vagyunk.

– Nem emlékszik ránk, Snake.

– Azt hiszem, meg vagyok sértve.

– Hadd frissítsem fel a memóriádat. A barátunk elvette a drogodat. Einstein, emlékszel rá?

A felismerés szikrája felvillant.

– Megölted őt, megvertél minket, éheztettél, aztán eladtál valami gazdag seggfejnek. Emlékszel, mi történt vele? Gondolom, végül megtalálták a holttestét. Még csak tizenhat évesek voltunk.

– Ez kurvára el van baszva. Ezt nem is említetted. – Zeke szemében vad tekintet villant, amikor Drake felé fordult. – Komolyan el van baszva. – Elővette a fegyverét, és Drake fejéhez szegezte.

Talán azért, mert idősebbek és keményebbek voltunk, de Drake már nem az a fazon volt, aki oly sokáig kísértette az álmaimat. Kicsinek és jelentéktelennek tűnt.

– Üzleti ügy volt. Üzletember vagyok. Meg tudunk egyezni.

És amiatt, hogy ezt ki tudta mondani, és komolyan gondolta, hogy a gyerekek futtatása üzlet volt, a faszfej meg fog halni. – Mégis hogyan? – kérdeztem puszta kíváncsiságból.

– Van pénzem. Rengeteg.

– Azt úgyis elvisszük – mondta Snake.

– Adok nektek részesedést a drogértékesítésből.

– Nem bírom a drogot és a drogdílereket – vágtam rá.

– Mit akarsz? Bármit megteszek.

– Bármit? – kérdezte Zeke.

– Bármit.

– Szopj le.

Drake szemei elkerekedtek. – Micsoda?

– Hát, te csicskáztattad itt a haverjaimat, úgyhogy ez így fairnek tűnik. És már vagy két napja nem szopott le senki. Szopj le és nyeld le. És ha fogakat érzek, akkor szétlövöm a kibaszott fejedet.

Megtudtuk, hogy Zeke-nek van egy gonosz oldala is. Élvezte, hogy az embereket a végsőkig próbára teszi. Néhányan kínzásnak neveznék, de ez a férfi élvezte, hogy megtöri az embereket.

– Nem – kiabálta Drake.

A tekintetem jéghideg volt. – Nem kérdezte. – A karma egy ribanc.

– Ölj meg, mert én nem teszem meg. – A hangja megtört, ahogy blöffölni próbált. Nem akart meghalni. Zeke ezt is észrevette. Gyorsan mozdult; megragadta Drake kezét, és eltörte az egyik ujját. A férfi felüvöltött, de a fenébe is, fájdalmasnak is tűnt.

– Nem öllek meg, de a halál ajándéknak fog tűnni, ha végeztem veled.

Hét ujj kellett, amíg Drake beadta a derekát.

– Segítek neked, mivel a kezed úgy néz ki, mintha fájna. – Zeke lehúzta a cipzárját. – Nyisd ki, szépfiú. – Megragadta Drake tarkóját, és beletömte a farkát a torkába. Drake öklendezett, Zeke pedig egyre mélyebbre nyomta. – Ez az. Szopj erősebben, ribanc. – Zeke brutálisan megdugta a száját, majd morogva elélvezett. Hátralépett. – Volt már jobb is.

Drake rosszul nézett ki. Snake kuncogott. – Ettél valamit, ami nem ízlett? – Felemelte a fegyverét.

Drake megcsonkított keze felemelkedett, hogy eltakarja az arcát. – Azt mondtad, életben maradok, ha leszopom.

– Soha nem mondtunk ilyet. Így is, úgy is megöltünk volna, de ez mindenképpen növelte az élvezetet. – Snake meghúzta a ravaszt.

A Bahamákon kötöttünk ki. Drake kurváit egy felfújható csónakba tettük; elég közel Manhattan partjaihoz, hogy valaki megtalálja őket. Még azt is hagytuk, hogy felöltözzenek... igazi úriemberek voltunk. Drake jachtja kurva jó volt, és senki sem fogja keresni, a nőknél még hirtelen amnézia is kialakult, így nem kellett sietni, hogy lerakjuk. A legénység szétszéledt, amint kikötöttünk a dokknál. Snake ott maradt. – Zeke egy elmebeteg faszfej.

– Azok a kölykök, akiket Drake futtatott, olyanok, mint mi, szóval megérdemelte.

– Egyetértek, de ez elgondolkodtatott. Hátrahagytunk néhány ellenséget, akik egy nap talán meglátogatnak minket.

Én is erre gondoltam. Azzal az élettel, amit mi éltünk, nem volt bölcs dolog az ellenségeinket futni hagyni.

– Lehet, hogy szükségünk lesz egy kis sétára az emlékek ösvényén.

Egyetértettem Snake-kel, de nem ma este.

– Ma este egy italt és egy ágyat akarok, ami nem ringatózik. Holnap majd ráállítjuk Texet és Tiggset.

– Rendben. Én egy hideg sört és puncit akarok, nem feltétlenül ebben a sorrendben. – Rám nézett. – Talán meglátogatunk egy vörös hajút.

Willow emlékeire való rejszolást sokkal kielégítőbbnek találtam, mint a más nőkkel való szexet, de amikor engedtem a testem igényeinek, vörös hajúnak kellett lennie. És mindig hátulról dugtam meg, mert nem kellett látnom az arcát. Mert már lebegett előttem egy arc.

– Még mindig rá gondolsz.

– Azt gondolnád, hogy már túl vagyok rajta. Két éve volt egy napunk, de még mindig jelen van. Csak a periférián, de kísért engem.

– Értem miért kísért téged. A semmiben nőttünk fel, láttunk és tettünk dolgokat, de csak egy kis időre találtad meg azt a megfoghatatlan mennyországot, amiről az emberek mindig beszélnek. Ha találsz egy ösvényt oda, talán el kellene indulnod rajta. Vagy hagyd elmenni, de válassz egyet. Most pedig igyunk egy sört.

Néha Snake meglepett azzal, hogy milyen tisztán látta a dolgokat. De mégis ő volt Snake. – Dr. Phil határozottan kiütközik.

– Baszd meg – mondta mosolyogva.

Felléptem a fedélzetre. Csak akkor éreztem meg a veszélyt, amikor már túl késő volt. Épp csak annyi időm volt, hogy visszalökjem Snake-et a lépcsőn, amikor a hajót golyókkal szórták meg. Éreztem, ahogy több is átszakítja a húsomat, miközben térdre estem. Egy férfi lépett a fénybe a stégen, fegyverrel a kezében, hosszú sebhely húzódott végig az arcán. Vigyorgott, majd eltűnt a sötétségben. A vérem vörösre festette a fehér fedélzetet, a kaszás a nyakamba lihegett. A pokol várt rám. Rá gondoltam. Snake-nek igaza volt. Csak egy kis időre megtapasztaltam a mennyországot. Mosollyal az arcomon haltam meg.