12. fejezet

 

12. fejezet

Fordította: Shyra

WILLOW

A forró víz zubogott rám, de még mindig fáztam. Csontig hatoló hideg. Fájt a szívem, és dühös voltam. Dühös voltam, hogy a férfi, akiről nyolc éven át csak álmodoztam, akit gyászoltam, tényleg elment. Kace meghalt. A férfi, akivel az éjszakát és a reggelt töltöttem, nem Kace volt. Ő egy szörnyeteg volt.

Kimásztam a zuhany alól, és megszárítkoztam, majd felvettem a melegítőmet. Összekuporodtam a kanapémon, és a festményemet bámultam. A kezét az arcán, ahogyan belesimult. Cancúnban Noah volt az a férfi. Durva és veszélyes volt, és mégis volt benne szenvedély. Az együtt töltött éjszakánk és reggelünk alatt egyszer sem csókolt szájon. Az első csók, a tűnődés, hogy vajon milyen érzés lehet az ajkainak érintése, az íze, a várakozás és a vágyakozás, amelytől a tarkódon felállt a szőr. A jóleső borzongás, amelyet akkor érzel, amikor az ajkai közelednek feléd, lehunyt szemekkel minden energiáddal arra összpontosítasz, hogy átérezd az érzelmek teljes skáláját még azelőtt a pillant előtt, hogy ajkaitok összeforrnának. És végül, amikor megtörténik a varázs, amikor szátok egybeforr, amikor belélegzitek egymást, véget vetve a huzavonának, amely ebben a tökéletes pillanatban csúcsosodik ki... olyan elsöprően, mint a hullám csapódása a sziklafalhoz. Egy mélyrepülés, egy érzelmi hullámvasút. Az érzés, ahogy tenyerébe fogja az arcod, az éhség, amelyet irányodba tanúsít, miközben nyelve felfedezőútra indul, körbesimítva a szádat, hogy kiélvezhesse az ízed. Nekünk nem volt meg ez a pillanat. Egyszer volt, de nem tegnap este. Megosztotta a testét, nagyon intenzív volt, de nem volt szenvedélyes. Utólag visszagondolva, üresnek éreztem magam tőle. Egyenesen az ürességbe taszított, amikor lerombolta a róla alkotott illúziómat.

A telefonom kirángatott a depressziómból.

– Nem hívtál fel. Milyen volt a randid a Szexi354-gyel?

Zoe, pont az a személy, akire szükségem volt.

– Bevallotta, hogy ő Kace.

– Mindjárt megyek.

És ott is volt. Húsz perccel később már mellettem kuporgott a kanapén. Mindketten egy-egy doboz fagyival. – Mi történt? Úgy nézel ki, mintha valaki megrugdosta volna a kiskutyádat.

– Bevallotta, hogy ő Kace, és azt állította, hogy azért tettette magát, mert emberek keresik... azt mondta, így biztonságosabb nekem.

– Oké, de nem emiatt nézel ki úgy, mint aki legszívesebben elhányná magát.

– Szexeltünk.

– Már korábban is szexeltél vele. Kisebb, mint amire emlékeztél?

A kérdése váratlanul ért, és nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak. – Nem, nem kisebb.

– Tehát?

– Szexi volt. Ő... őőő... még sosem játszott senki a...

– Kis segg akció? Komolyan. Soha? Ó, Willow, kihagytad. Örülök, hogy tanít téged. – Hunyorogva bámult rám. – Nem tetszett?

– Nem, nem erről volt szó. Igazából tetszett. Nem gondoltam, hogy tetszeni fog, de ez csak fokozta az érzést.

– Akkor mi a probléma?

– Ma reggel közölte velem, hogy elmegy. És én, mint egy romantikus idióta... nos, visszatért, és én azt hittem, hogy értem jött. Az arcomba vágta.

Zoe előrehajolt, olyan arckifejezéssel, amilyet ritkán láttam rajta. Dühös volt. – Mit vágott az arcodba?

– Az érzéseimet. Hagytam, hogy olyan dolgokat tegyen velem, amiket soha nem tettem meg más férfival. És tudom, hogy az egész kapcsolatunk napokban megszámlálható a két kezemen, de vele ez nekem megfelelt. Merész volt és vakmerő és dögös és édes, és nem bántam meg... semmit sem. Egészen ma reggelig. Lealacsonyította az egészet; úgy éreztem magam tőle, mint egy kurva. És ami még rosszabb, azt éreztette velem, hogy bolond vagyok.

– Fel fogom robbantani a szobáját vele együtt.

– Nem számít. Elmegy. Talán így volt a legjobb. Itt az ideje, hogy rájöjjek, hogy a tündérmesék nem valóságosak, és egy ilyen szerelem... – A festményemre néztem. – Egy ilyen szerelem csak könyvekben, filmekben és gyönyörű festményeken létezik.

– Baromság. De igenis számít. És az ilyen szerelem létezik. Nem Noah-val, a faszfejjel, de létezik, és ne merd hagyni, hogy ezt is elvegye tőled. Baszódjon meg ő is és a kibaszott hajója is, amin érkezett. Jó, hogy megszabadultál tőle. És süllyedjen el a hajója, és a búvárok találják meg a szánalmas seggét kétszáz év múlva, miután a tenger összes élőlénye megízlelte.

Zoe-t bámultam, mert még sosem láttam ilyen kivételes állapotban. A nevetés csak úgy kiszakadt belőlem, mert a kép, amit a szavaival és az arckifejezésével festett, egyszerűen csodálatos volt. – Szeretlek.

Vigyorgott. – Nem tudtad, hogy ilyen kegyetlen tudok lenni, ugye? – A kezem után nyúlt. – Ő egy pöcs, és sajnálom, hogy úgy bánt veled, ahogy, de hagyd. Most már továbbléphetsz, és nem leszel egy szellemhez kötve. – A szemét összehúzta. – Túl jól ismerlek. Most megbántottalak, de akkor is dühös lettél volna. Hogyan vetettél véget neki?

– Azt mondtam neki, hogy jobban szerettem volna, ha halott marad, hogy továbbra is azt hihessem, hogy ő az, akinek hittem, és nem él, és nem az a pöcs, aki valójában.

– Ez az én csajom.

– Van még valami más is. Ő egy kalóz.

Egy kanál jégkrém volt a szájában, amitől majdnem megfulladt. – Micsoda?

– Ő egy kalóz. Úgy értem, nem lobogtat Jolly Roger zászlót, legalábbis szerintem nem, de kalóz. Fosztogat, rabol...

– Csak viccelsz.

– Nem.

– Több fagylaltra van szükségünk.

NOAH

Snake-kel egy bárban ültünk; szükségem volt egy hideg sörre. Hébe-hóba, amikor csak megmozdultam, megéreztem Willow illatát, ami azonnal a golyóimba szállt. Akárcsak Cancúnban, egyszerre volt ártatlan és készséges. Akkor is és most is aktív résztvevő volt, és nem félt tudatni velem, hogy mit akar, hogy elélvezzen. Én pedig elfogadtam, amit felkínált, úgy nyalogattam, mint macska a tejes tálat, majd úgy bántam vele, mint egy kurvával.

– Figyelsz te egyáltalán?

Nem figyeltem. Egy szót sem hallottam, amit mondott.

– Tegnap este szexeltél.

– Akarom egyáltalán tudni, honnan a fenéből tudod ezt?

– Mert úgy fogyasztod a sört, hogy még csak az ízét sem érzed. Ez nem vall rád. Holnap még mindig elhajózunk?

– Igen.

– Nem akarod megtartani?

A söröm felett bámultam rá. Tudta, hogy ő éppúgy nem tartozik a mi világunkba, mint ahogy én sem az övébe.

– Csak azt mondom, hogy itt vagy, ő itt van, és kurvára régóta a fejedben van.

Így volt, és ettől elgyengültem, ezért az volt a leghelyesebb, hogy utoljára látom ezt a helyet és őt.

– Ugyanazzal a létszámmal távozunk, amivel érkeztünk.

Kiürítette a poharát, mielőtt lecsapta volna a bárpult tetejére. – A te döntésed.

WILLOW

A merülésnek vége volt, és még soha nem voltam ilyen boldog, hogy visszamehetek a dokkba. Négy párt és két férfit hoztam le. A férfiakra gyanakodva néztem. Kétszer is ellenőriztem a program koordinátorával, és kifizették a díjat, de valami nem stimmelt velük. Először is, úgy néztek ki, mintha épp most léptek volna le egy bűnbandából. Nagydarabok és izmosak voltak, minden szabadon hagyott bőrfelületükön tetoválásokkal, amik arra engedtek következtetni, hogy nem csak az ujjukon vannak tetoválások, hanem az egész testük egy nagy festmény. Az egyiküknek borotvált volt a feje; a másiknak hosszú haja volt, és egy sebhely futott végig a homlokától az arcán át egészen az álláig. Ami kellemetlen volt számomra, az az volt, ahogy rám bámultak. Az volt az érzésem, hogy tudják, ki vagyok, pedig még sosem találkoztam velük. Lehetséges, hogy ezek azok az őrültek voltak, akik felbukkantak, amikor a szüleim felfedeztek valamit, de még sosem voltam ennyire idegbeteg az arcomba mászó bolondok miatt.

A dokknál az üdülőközpont személyzete várt, hogy segítsen a vendégeknek visszaadni a búvárfelszerelésüket. Kitakarítottam a hajót, lemostam a fedélzetet és a merülőplatót. Miközben ezt csináltam, odajöttek hozzám. Nem csak egyszerűen odaléptek, hanem közrefogtak mindkét oldalról.

A kettő közül az ijesztőbb, a sebhelyes megszólalt: – Fel akarunk bérelni.

– Tessék?

– Merülésre. Felbérelni.

Kizárt dolog, hogy a szükségesnél hosszabb időt töltsek a társaságukban. És semmiképpen sem akartam velük búvárkodni. – Nem vagyok szabadúszó búvár.

– Bárki bármit megtesz, ha az ára megfelelő.

Micsoda arrogáns megjegyzés. – Én nem.

– Mondj egy árat.

– Nem fogok, mert nincs is. Most pedig, ha megbocsát.

– Nagyon harcias vagy. Szeretem a bátor nőket. Talán el kéne felejtenünk a búvárkodást, és egyszerűen csak rád kellene másznom.

Meghűltem, ahogy a kellemetlen érzés átváltott félelembe. Szerencsére az egyik srác az üdülőből félbeszakított minket, ahogy odasétált.

– Segítsek, Willow?

– Kérlek.

– Megmentett a szépfiú. – Felém nyúlt, én pedig visszahőköltem. A megmentőm közelebb lépett. – Mondd meg Noah-nak, hogy Isaac üdvözli.

Elmentek, én meg csak álltam ott ledermedve. Honnan tudták, hogy ismerem Noah-t? A válasz nyilvánvaló volt; figyeltek minket.

– Ismered őket? – kérdezte a kölyök.

– Nem.

– Elkísérlek az üdülőig, ha végeztünk, és hívok neked egy taxit.

Általában gyalog mentem haza, de igaza volt. Ezután nem éreztem magam gyalog biztonságban.

– Köszönöm.

Mielőtt fogtam volna egy taxit, üzenetet hagytam a pultnál Noah-nak. Nem akartam látni, de azt mondta, hogy keresik. Úgy tűnt, megtalálták. Akármekkora pöcs is volt, az tűnt helyesnek, ha elmondom Noah-nak, hogy Isaac a szigeten van.

 

Felriadtam álmomból, amikor egy kéz szinte fájdalmasan betapasztotta a számat. Pánikszerűen felemelkedtem, miközben a szemeim felpattantak.

– Willow.

Noah.

Elrántottam a kezét a számról, és felegyenesedtem. – Mi a fasz? – A kapcsolóért nyúltam, fényt árasztva a szobába. Noah ott állt fölöttem, teljesen feketébe öltözve. Abban a percben úgy nézett ki, mint az a kalóz, aki volt.

– Korábban imádtam volna a hálószobámban látni téged, de többé már nem. Tűnj a pokolba!

– Megkaptam az üzeneted.

– Te most szórakozol velem, baszd meg? Megkaptad az üzenetemet, és ezért betörsz a házamba?

– Mit mondott neked Isaac?

– Hogy a fenébe jutottál be ide?

Az árnyak megmozdultak, és rájöttem, hogy nem egyedül jött. Egy másik férfi tüskés fekete hajjal és ragyogó kék szemmel állt a hálószobám ajtajában. Elmosolyodott, majd a nappali felé vette az irányt. – Hoztál egy barátot? Mindkettőtöknek el kell tűnnie a házamból.

Noah hozzám hajolt, és most először féltem tőle. – Mi a faszt mondott neked?

– Fel akart bérelni egy búvárkodásra, de nem éreztem úgy, hogy tényleg búvárkodni akart volna velem. Az volt a célja, hogy téged piszkáljon, úgyhogy nem tudom, miért támadt rám. Találhatott volna valakit, aki valóban jelentett neked valamit.

Összeszorította az állkapcsát. Feltápászkodtam az ágyról, és a bejárati ajtó felé indultam. Elhaladtam a konyha mellett, ahol láttam, hogy a másik férfi éppen kávét főz. Noah csatlakozott hozzá, és még magának is töltött egy csészével, mielőtt nekidőlt a pultnak.

– Szar a bejárati zárad. – Fesztelen beszélgetés? Ennek a férfinak elment a kibaszott esze?

Nagy mozdulattal kinyitottam az ajtót. – Mindketten távozzatok.

Egyikük sem mozdult. Noah a bögréje fölött figyelt engem, és esküszöm, legszívesebben megütöttem volna. Még soha nem éreztem késztetést arra, hogy megüssek egy másik embert, de őt meg akartam ütni... keményen.

– Nem bánod, ha csinálok egy kis tojást? Egyébként Flynn vagyok.

Ez nem lehet igaz. Becsaptam a bejárati ajtót. – Ó, kérlek, érezd magad otthon.

– Köszi. – Elkezdett kotorászni a hűtőmben. – Maradjunk itt pár napig, és nézzük meg, mire készül. – Feltételeztem, hogy Flynn Noah-hoz beszélt.

Visszaindultam a hálószobámba, de Noah megállított, amikor azt mondta: – Willow. Nézz rám!

Kiakadtam. – A saját házamban parancsolsz nekem. Biztosan rémálmom van. – Inkább éreztem, mint láttam, hogy megfeszül. – Komolyan, amikor legutóbb együtt voltunk, nem is olyan finoman megkértél, hogy húzzak a picsába. Most én mondom neked, hogy húzz a picsába.

Nem mozdult; a frusztrációtól sikítani akartam, mert nem tudtam volna rávenni, hogy távozzon, ha nem akar.

– Most már teljesen megértem a szeretet és a gyűlölet közötti vékony határvonal kifejezését. Zárj be, mielőtt elmész. – Bevágtam a hálószobám ajtaját, bezártam, és egy széket toltam alá. Nagy volt a kísértés, hogy a komódot is elé toljam, de az túl nehéz volt. Az éjszaka hátralévő részében azon gondolkodtam, hogy Noah-t hányféleképpen nyírhatnám ki idő előtt.

– Betörtek a házadba? – Már az ágyban feküdtem, és készültem visszaaludni, de valakinek ki kellett beszélnem magam a korábbi nem kívánt látogatóim miatt.

– Azt mondta, hogy a bejárati ajtóm zárja szar. Felhívtam Bobbyt, és megkértem, hogy tegyen fel több zárat. – Bobby egyszemélyes szervizközpont volt. Szerelő, lakatos és asztalos volt. – Szereznem kellett valakit, aki helyettesít ma a sznorkelezésnél. Túl fáradt vagyok, és fáradtnak lenni tíz gyerekkel a lagúnában a katasztrófa receptje.

– Ez így igaz, de mesélj erről az Isaac fickóról! Aggódnunk kellene?

– Én aggódom. Láttad már őt? Van egy sebhelye, ami a...

– Láttam őt.

– Hol?

– Az üdülőben.

– Vendég?

– Nem hiszem.

– Tehát Noah-t figyeli, ami megmagyarázná, honnan tudott rólam.

– Ez nem tetszik.

– Nekem sem.

– Aludj egy kicsit. Később viszek vacsorát.

– Igen, és köszönöm. Te vagy a legjobb.

– Az vagyok, és közeleg a születésnapom, úgyhogy ne felejtsd el.

Már éppen elaludtam volna, amikor az a hatodik érzékem beindult, hogy nem vagyok egyedül. Noah meg fogja kapni a magáét, úgy járkál a házamban, mintha az övé lenne. De nem Noah volt az, és nem is Flynn. Hanem a kígyótetovált férfi, aki az ágyam fölé magasodott. Nem félelem, hanem düh volt az, ami miatt kiáltás tört fel a torkomból.

– Hihetetlenek vagytok, az egész kibaszott bagázs.

– Beszélnünk kell.

– Szóval betörtök a házamba? – Nem mozdult. A bútorokat a hálószobám ajtajához kellett volna tolnom. Odébb tettem, mert ugyan veszélyes volt, de vállalnom kellett volna a kockázatot. – Nem mész el, amíg nem mondod el, amit mondani akarsz, ugye?

– Nem.

Eltoltam a takarót, és átdobtam a lábam az ágy szélén. – Vannak más módok is, hogy beszélgetésbe elegyedj az emberekkel, anélkül, hogy be kellene törnöd. Csak mondom. – A konyha felé vettem az irányt. – Felteszem a kávét. Kérsz te is?

Visszanéztem rá, amikor nem válaszolt. Az ajtóban állt. – Igen, kérek.

– Willow vagyok, de gondolom, ezt már tudod.

– Snake.

Találó név. – Szóval, mi olyan sürgető, hogy szükséged volt rá... hogy törtök be folyton a házamba?

– A biztonsági zárad szar.

Bobbynak inkább előbb kellene jönnie, mint utóbb.

– Csalinak kell használnunk téged.

Éppen a kávébabot töltöttem a gépbe, amikor ezt mondta. Majdnem elejtettem a zacskót. – Csalinak?

– Isaac egy beteges fasz, és egy csúszómászó. Nem tudjuk, hol van, de tudjuk, hogy közel van. El fog jönni érted, mert tudja, hogy jelentesz valamit Kace-nek.

– Ebben tévedsz. Noah ezt tegnap nagyon világossá tette.

– Csak vörös hajúakat dug meg.

Ez gyomorszájon vágott. Tudtam, hogy a férfi nem élt cölibátusban, én sem, de nem volt szükségem arra, hogy tudjak a szexuális bátorságáról. – Jó neki.

– Előtted szőkék, barnák, vörösek, feketék, fehérek, ázsiaiak... nem válogatott.

Hány nővel feküdt le? Valószínűleg olyan vastag fekete könyve volt, mint a telefonkönyv. Ha ezt azelőtt tudtam volna, mielőtt először eljött hozzám... nem, akkor is meghívtam volna az ágyamba. – Jó tudni, hogy kanos pasas. Gondolom, a hajadonok csalódottak lennének, ha a megmentésük után nem kapnák el őket a szénakazalban.

– Mióta megismert, ritkán visz nőt az ágyába, és ha mégis, akkor annak vörösnek kell lennie.

Arról beszéltünk, hogy Noah más nőkkel is lefekszik, de ettől még a lényegre tapintott. A vallomás bizarr módon megérintette. Mégis, egy pöcs volt tegnap reggel. – Szerintem, ha legközelebb csajokra vadászik, akkor megint a szokásosokat fogja keresni.

– Nem tudom, mi történt, nem is érdekel, de már nyolc éve az agyára mentél. Ez a szar nem múlik el csak úgy. Lehet, hogy azt hiszi, azt teszi, ami a legjobb neked, de én ismerem Kace-t. Jelentesz neki valamit, és ezt Isaac is tudja.

A szívem összeszorult a mellkasomban.

Mindkettőnknek töltöttem kávét. – Van pite a pékségből. Kérsz egy szeletet? Almás. Megmelegíthetem, egy kis fagylalttal. Úgy érzem, ehhez a beszélgetéshez pite kell.

Megint nem válaszolt azonnal, csak bámult rám, mintha elment volna az eszem. És lehet, hogy így is volt, mert valóban felmerült bennem a gondolat, hogy csalija legyek egy beteges szadista embernek. Igen, határozottan meg kellene vizsgálni a fejemet.

– A pite jól hangzik.

Ledermedtem egy gondolattól. – Ő ölte meg Warrent?

– Lehetséges.

– Miért?

– A barátod volt, igaz?

Rosszul lettem, ha Warrenre gondoltam. Az édes, kedves, szegény, gyanútlan Warrenre, akit egy állat megölt.

– Mi a terved?

– Csak meg kell könnyítened a dolgát. Ne légy nagy csoportokban, és kerüld el a barátodat. Figyelni fogunk téged. Amikor elkap, visszavisz téged ahhoz a hajóhoz, amit használ, és mi kiiktatjuk őt.

Abbahagytam a jégkrém kanalazását. – Azzal, hogy kiiktatod, úgy érted, hogy megölöd?

– Igen.

Tettem magamnak egy extra gombócot, mivel biztos voltam benne, hogy a börtönben nem lehet olyan könnyen hozzájutni a fagylalthoz.

– Mit tett ellenetek, ami miatt ez az egész indokolttá vált?

Noah-hoz hasonlóan Snake is lassan ette a pitét és a fagylaltot. Kicsit megszakadt a szívem. A kérdésemre felhúzta az ingét, és felfedte a vállán lévő csúnya heget.

– Cancúnban szemtanúja voltam, ahogy egy férfi megver egy táncosnőt. Szétvertem, és pofon vágtam a köcsögöt. Kiderült, hogy egy leendő gengszter unokaöccse volt. Fizetségül a tiszteletlenségemért a csatlósa, Isaac meg akart kínozni, hogy példát statuáljon velem.

– Micsoda? – Nem hallhattam jól, mert ez... elszörnyedtem. – Várj, ez ugyanakkor történt, amikor én is ott voltam?

Igen.

– Mi történt?

– Egyedül Isaac sétált ki abból a szobából, nos, a szemét köcsög unokaöccse elfutott, és az a sebhely megmaradt neki emlékbe. És ez semmi ahhoz képest, amit Kace-szel tett.

– Mit tett Kace-szel?

– Az az ő története.

Eltoltam magamtól a tányéromat. Már nem voltam éhes. – Megöltétek őket. Nem tudom, mit mond ez rólam, de remélem, fájdalmas volt.

Felkapta a fejét a pitéről, de az arckifejezése olvashatatlan volt. – Azt hiszem, változtatni akart. Kace. Mielőtt mindez megtörtént, azt hiszem, elgondolkodott az ötleten, hogy te is jöhetnél. Úgy volt, hogy visszamegyünk az Államokba a te tengerjáró hajódon.

– Hogy akartatok...?

Rám nézett. Persze, ugyanúgy, ahogy folyton betörtek a házamba.

– Téged akart választani, de aztán megölt egy embert, és elengedett téged.

Az érzelmek áradata kontrollálhatatlan volt a szóválasztása miatt. Noah engem akart választani. A szívem a torkomba szaladt, a szememet csípte a könny. Figyelmesen tanulmányozott engem és az érzelmeket, amiket nem tudtam elrejteni.

– Segítek nektek.

– Valaki mindig veled lesz. Lehet, hogy egy kicsit megver, de nem leszel nála elég ideig ahhoz, hogy valódi kárt okozzon.

Remegett a kezem, ezért összekulcsoltam őket. Nem voltam hülye, megrémültem, de egyszer Noah engem választott volna, így segítek nekik eltávolítani egy szadista szálkát a szemükből, mert az a szemétláda valószínűleg megölte a barátomat.

A következő napokban valaki Noah csapatából követett engem. Voltak, akik jól követtek, és voltak, akik nagyon rosszul. A legjobb Snake volt. Csak azért tudtam, hogy ő az, mert néhányszor engedte, hogy lássam. De Isaac nem mozdult rám. Nem tudtam, mit éreztem jobban, csalódottságot, hogy nem tudtam segíteni nekik, vagy szomorúságot, mert ez az Isaac rájött arra, amire én; Noah túl volt rajtam.

Az elmúlt néhány órát a gyerekekkel töltöttem a lagúnánál. Hazafelé tartva azon gondolkodtam, mit készítsek vacsorára. Mivel a követés elkezdődött, készítettem annyit, hogy aki követett, annak is jusson belőle. Másodpercekkel azelőtt megéreztem, hogy valaki mögöttem van, mielőtt egy fegyvert nyomtak volna a hátamhoz.

– A főnök látni akar.

Olyan közel jött, hogy a teste a hátamhoz tapadt. És éreztem őt; kemény volt. Sikítani és öklendezni akartam, de tudtam, hogy az egyik ikerpár követ engem. A keze végigvándorolt a testemen, és megpróbáltam kirántani magam a szorításából. – Élvezni foglak.

A szívem hevesen vert, mert addig a pillanatig nem igazán fogtam fel, hogy mibe egyeztem bele. Túl nagy fába vágtam a fejszémet. A testem megremegett, amikor azt mondta: – Ó, és a figyelőd nem lesz nagy segítség.

Mielőtt felsikíthattam volna, fájdalom robbant a fejemben, és minden elsötétült. Magamhoz tértem, és tudtam, hogy a vízen vagyok. A fogvatartóm szavai visszatértek, miközben észbontó félelem töltött el. Aki vigyázott rám, meghalt? Senki sem tudta, hogy hol vagyok. Senki sem követett minket. Reszketni kezdtem, bár a helyzetem valósága, az, hogy mennyire rábasztam, még nem teljes mértékben sikerült felfognom. A falat használtam egyensúlyozásra, és az ajtóhoz sétáltam. Zárva volt. Arra gondoltam, hogy dörömbölök rajta, de hülyeségnek tűnt felhívni a figyelmet arra, hogy ébren vagyok. Nem voltak ablakok, így azt sem láttam, milyen messze vagyunk a szárazföldtől.

Nehéz léptek közeledtek a folyosón. A kulcs zárba illesztésének hangjára a testem megfeszült. A következő másodpercben az ajtó kicsapódott, méghozzá elég erősen ahhoz, hogy a kilincs nyomot hagyjon a falon. A férfi volt az, aki elrabolt. Belépett a szobába, két hosszú lépéssel elért hozzám, és a hajamnál fogva megragadott. A falhoz csapott, és a kezét a mellemre zárta, úgy szorította, hogy csillagokat láttam. Az epe felszaladt a torkomon.

– A főnök téged akar. De miután... – Végigfuttatta a tekintetét a testemen, és a fenyegetés további részét kimondatlanul hagyta. Kirángatott a szobából, és a hajóhídra vitt. A főnök volt a sebhelyes férfi. Isaac. Felém fordult, és gúnyosan vigyorgott. – Willow.

Amikor Noah így szólított, az olyan volt, mint egy előjáték a szavakkal. Ettől a férfitól a nevem úgy hangzott, mint egy kórság.

Körbejárt, és éreztem, ahogy a tekintete végigsimít a testemen, mintha vásárlás előtt megvizsgálna, mintha csak egy lovat vizsgálna. Meglepett, hogy nem ellenőrizte a fogaimat.

Nem tudtam, honnan jött a bátorság, ahogy szinte köptem a szavakat: – Mit akar tőlem?

Az ütés a semmiből jött, a fejem olyan erősen rándult hátra, hogy azt hittem, leesik a nyakamról. Fájdalom robbant a szemem mögött. A félelemtől majdnem a padlóra rogytam.

– Többet vártam Kace szajhájától. – Megrántotta a hajamat, és magához húzott, a bűzös leheletétől felfordult a gyomrom. – Talán a puncid tesz téged olyan érdekessé. Ha Kace megérkezik, megduglak előtte.

Elengedett, és a gorillához fordult. – Csinálj vele, amit akarsz, de ne öld meg. Még ne öljétek meg. Szeretném, ha Mayes végignézné, amikor kinyírom a játékszerét.

Az óriás megragadta a karomat, és elkezdett kirángatni a szobából.

– Ne! – Eszeveszetten próbáltam elszabadulni, de megütött, majd átdobott a vállán. Elértük a szobát, ahol fogva tartottak. Olyan erővel ejtett a lábamra, hogy a csontjaim recsegtek.

– Játékidő – mondta, mielőtt becsukta és bezárta maga mögött az ajtót.

Megtettem az egyetlen dolgot, amit még megtehettem. Sikítottam.

NOAH

Egy kibaszott golyót kellett volna eresztenem Isaac agyába Cancúnban. Elég baj, hogy az a faszfej lelőtt engem, most itt volt, és Willowt is megközelítette. Ezért meg fog halni.

A rakparton voltunk; Snake szerzett egy hajót szerzett, hogy levadászhassuk őt. Valahol a vízen volt. A járgányunk túl feltűnő és nagy volt ahhoz, hogy hatékony legyen.

Snake rohant lefelé a mólón. – Elkapták.

A csontjaimig hatoltak a szavai. – Micsoda?

Még mindig távolabb lépkedett a mólón, majd beugrott a hajóba. Követtem őt. – Mi a fasz folyik itt, Snake?

– Felajánlotta, hogy csali lesz. A köcsög meglepte Texet. Még jó, hogy Tex fürge, különben a golyó a hátába ment volna, nem a vállába. Tiggs is követte Willow-t.

– Mi a faszt akarsz ezzel mondani? Most már szemmel tartod?

– Igen, Tiggs és Flynn. Mennünk kell. Azt mondtam neki, hogy nem sokáig lesz velük.

– Nekem nem mondtad.

– Nem tetszett volna, de ez volt a legjobb lépés.

Egy pillantás a csapatra, és ők is egyetértettek Snake-kel. Én is így voltam vele, ez volt a legjobb lépés, de Willow-ról volt szó.

– Beleegyezett ebbe?

– Igen.

Határozottan rá fogom fektetni a kibaszott térdemre. – Isaac az enyém.

Tíz perccel azután, hogy Willowt elvitték, kiszúrtuk a Viking sporthajón Flynnt, aki rádión jelentette, hogy a lányt fogva tartják. Felvettük Tiggset és Flynnt a kis propelleres csónakból, amit elloptak, hogy kövessük őt.

– Élve akarom őt. A többiekkel azt csinálsz, amit akarsz, de Isaac az enyém.

Megálltunk a jobb oldalon. A legénysége éppen aludt, ami megkönnyítette a beszállást. Egy őr mozgott a felső fedélzeten. Elkaptam Snake tekintetét, ahogy hangtalanul mozdult. Másodpercekkel később Snake megadta az indítójelet.

A sikolya futásra késztetett. Berúgtam az ajtót, hogy Willow-t a sarokba szorítva találjam. Az inge elszakadt, az arcán zúzódások rajzolódtak, a haja kusza volt, de a szemében a vad rémület volt az, ami vérszomjat szabadított fel bennem. Garrett, Isaac jobbkeze felém fordult, és vigyorgott. A köcsög jól érezte magát. Támadott, én pedig kihasználtam a saját lendületét, és a gyomrába céloztam az ütést. Az ökle felfelé lendült. A fájdalom, amely szétterjedt a koponyámban, amikor az ökle az állkapcsomhoz ért, csillagokat villantott. A férfi erős volt. Ismét rám támadt; arcon vágtam, ő pedig a gyomromra mért ütéssel válaszolt. Megragadtam a golyóit és megszorítottam, ezzel térdre kényszerítve az óriást. Elővettem a pisztolyomat, és a szeme közé lőttem. Élettelen teste a földre zuhant. Willow-ra koncentráltam, az arca elsápadt, ahogy a támadóját bámulta.

Rám emelte a tekintetét. Azt hittem, sírva fog összeomlani, ehelyett inkább bosszúsan nézett rám. – Elég sokáig tartott.

A nő továbbra is meglepett. – Erről a tervről szólva. Kibaszott nagy hülyeség volt belemenni.

– Működött.

– Láttad az arcodat?

– Nem láttam. De érzem, és pokolian fáj. – Odasétált Garretthez, és leköpte. – Baszd meg.

Kurva erős volt a késztetés, hogy magamhoz húzzam és megcsókoljam. Megfogtam a kezét, hideg volt, tehát a bátorsága ellenére félt. Okos dolog volt félni. A fedélzetre és a várakozó hajóhoz vezettem. Amint a fedélzeten volt, elvettem Flynntől a takarót, és a vállára tekertem. – Mindjárt jövök.

A kezem után nyúlt. – A szemed láttára akart megölni.

– Tudom.

– Gyűlöl téged.

– Tudom.

– Ezúttal nem hagyhatod, hogy elsétáljon.

– Tudom. – Kurvára tetszett, hogy ezt ő is tudta. – Mindjárt jövök.

Elengedte a kezemet, és összekuporodott. Isaac a hídon térdelt. Zeke és Snake mellette állt. Előhúztam a pisztolyomat, és lábon lőttem. Fájdalmas üvöltése mosolyra fakasztott.

– Most ki a haragtartó? – sziszegte.

A köcsög nem tudta, mikor kell befogni a száját. A másik lábába is belelőttem. – Békén kellett volna hagynod őt.

– Úgy tűnik, nagy erőfeszítéseket tettél egy ilyen átlagos nőért. Szerencséd, hogy nem akkor jöttem érte, amikor nem voltál ott, hogy megvédd.

– Bár ez nem igazán a te stílusod, nem igaz? Neked kell a közönség. Bántani őt anélkül, hogy tanúja lennék, közel sem lenne olyan szórakoztató. Ezt mindketten tudjuk.

Elfordultam tőle. – Megölni őt túl könnyű. Zeke.

Megroppantotta az ujjperceit, miközben mosolyra görbült az ajka.

– Majd beugrunk érted, amikor két nap múlva elhagyjuk a kikötőt.

– Két nap... rengeteg idő.

– Szükséged van valamire?

– Nem, megelégszem azzal, ami itt van.

– A legénysége? – Snake felé fordultam.

– Haleledel.

– Van rá esély, hogy feljönnek a felszínre?

Snake rám nézett. Igen, tudtam, hogy jobb, ha nem kérdezem.

– Két nap, Zeke.

– Készen állok.

Valami zavart Isaac történetében, így amíg nem voltam biztos benne, hogy nem lesz következménye, meg kellett győznöm Willow-t, hogy jöjjön velem. Még ha miattam is, több csúnya zúzódás virított az arcán, és biztos voltam benne, hogy nem ezek voltak az egyetlenek, amiket Garrett okozott. Nem kellett volna ennyi időt szánnom a megölésére. Ahelyett, hogy megóvtam volna őt a világomtól, inkább belerángattam. És meg kellett győznöm őt arról, hogy ez jó ötlet. Igen, nem probléma.

– A kurva életbe.